Körmenet, tűz- és ételszentelés
Krisztus boldogsága, az ő megváltói tettének a nagyszerűsége bennünket is lázba hoz, újra el akarjuk határozni magunkat a Krisztus-követés mellett - mondta szentbeszédében, nagyszombaton este Schönberger Jenő püspök.
Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Jézus, a Megváltó keresztre feszítésével és halálával úgy tűnt, nincs többé remény, a halál legyőzte az életet. De Jézus harmadnapra, a próféciáknak megfelelően feltámadt, ezzel pedig értelmet adott a hitnek, az életnek. Közel kétezer évvel a halála és feltámadása után a keresztények ma is ezt ünnepelik, minden katolikus szentmise a feltámadás misztériumát hordozza magában. Húsvétkor az öröm árad ki, az igazság és a jó nyer teret, már most előrevetítve Krisztus második eljövetelét, amit a keresztények még csak remélnek és várnak, a túlvilág teljességét.
Nagyszombaton este tűzszenteléssel kezdődött a feltámadási vigília szertartás a szatmárnémeti Székesegyház főbejárata előtt. Schönberger Jenő püspök a megáldott tűzzel gyújtotta meg aztán a húsvéti gyertyát, amellyel jelenlevő papjai és ministránsai körében fél kilenckor bevonult a teljesen sötét templomba. A hívek ekkor már megtöltötték a padsorokat és sokan álltak is, úgy követték a szertartást. „Krisztus világossága!" - énekelte háromszor Barta Barnabás segédlelkész, amelyre a hívek minden alkalommal válaszoltak: „Istennek legyen hála!"
A ministránsok, a húsvéti gyertyáról meggyújtották a hívek gyertyáit - a fény szétterjedése Krisztus világosságának szétterjedését jelképezi - majd Barta Barnabás elénekelte az Exultet-et, a Krisztus győzelmét hirdető öröméneket. Öt olvasmány hangzott el, a Dicsőség-re újra megszólaltak a nagycsütörtökön elhallgatott csengők, a harangok és az orgona, és ezzel megkezdődött az Allelujás húsvéti szentmise.
Schönberger Jenő püspök szentbeszédében rámutatott, a feltámadt Jézus a halálon is uralkodik. „A feltámadásakor ez volt az első szava, 'békesség nektek, vegyétek a Szentlelket' (Jn 20,19-22). Majd missziós parancsot adott, elküldte tanítványait az egész világra, hogy kereszteljenek meg minden népet. A liturgiában nem sokára ezt ünnepélyesen tesszük meg."
A püspök kérte híveit, elmélkedjék át újra keresztségüket - hogyan születtek újjá és lettek a keresztvíz által új emberek: „Krisztus boldogsága, az ő megváltói tettének a nagyszerűsége bennünket is lázba hoz, újra el akarjuk határozni magunkat a Krisztus-követés mellett. A tanúi akarunk lenni, ha kell, akár a vérünk, az életünk árán is, ahogyan azt az apostolok is tették. Hiszen ezért vagyunk mi keresztények. Krisztussal együtt meghaltunk és vele együtt feltámadtunk. Az első hírre üres beszédnek gondolták az apostolok a feltámadás tényét. De mi ne kételkedjünk. Ha Krisztus nem támadt volna fel, a mi hitünk nem érne semmit. De Krisztus feltámadt, él és ennek a feltámadt Krisztusnak akarunk ma újra fogadalmat tenni. Ki akarjuk jelenteni, hogy hozzá tartozunk!"
A homília után a hívek megtették ezt a fogadalmat: a püspök atya megáldotta a keresztkutat és a vizet, a ministránsok újra elvitték a húsvéti gyertya tüzét a híveknek, akik égő gyertyával a kezükben újították meg keresztségi ígéreteiket. Az áldozás után régi magyar hagyomány szerint a Szentsírnál „keltegették" Jézust, onnan indult el aztán a körmenet - a régi főtér parkját megkerülve. A templomba visszaérkezve a Te-Deum-ot énekelték együtt, Schönberger Jenő püspök négy - magyar, román, német és olasz - nyelven kívánt boldog húsvétot, majd megáldotta a hívek által, kosárban elhozott eledeleket. A hívek ezekkel a szentelt húsvéti ételekkel és italokkal tértek haza, és vitték otthonaikba az allelujás hangulatot, az ünnepet.
